Hát nézzen oda az ember! Nem tündérek ezek a képviselők?! Adományoznak, közösségi célokra költik pénzüket, sőt, saját fizetésükből tesznek be a pártkasszába. Van remény? Lehet, hogy nem is olyan rossz emberek ezek? Lehet, hogy a mi javunkat akarják?

Elolvasom »

„HA EZT OLVASOD, AKKOR EZ TÉGED IS ÉRINT!” Most egy kicsit személyesebbre veszem a hangvételt, és ennek oka van. Sajnos hagyjuk elfutni magunk mellett ezeket a dolgokat, el vagyunk foglalva a hideggel, a hóval, a faggyal, és közben nem vesszük észre, hogy Magyarországon életbe lép egy olyan tervezet, ami mindenkit, és ez nem vicc, mindenkit érint.

Persze indul az ellenmozgalom, de nem is tudom mi a szomorúbb, hogy az ACTA csendben, fű alatt készült el, vagy hogy a február 11-ei megmozdulásra, ami viszont a frászbúkon ki van téve, eddig kevesebb mint háromezer ember jelentkezett.

Senki nem tud róla, és nem a mozgalomról, hanem magáról az ACTA-ról. Csak nemsokára arra kelünk fel a fotelből, hogy jön a rendőrség lefoglalni a gépet, mi meg nézünk bambán, hogy ezt most miért.

Nem buzdítok senkit arra, hogy jelenjen meg, hogy vegyen részt az eseményen. Egyszerűen szeretném, hogyha tudnánk róla, hogy van ilyen, és hogy ez hogyan kapcsolódik a diktatúrához, demokráciához.

csak egy link, de...

http://www.facebook.com/events/239140316165296/

Bevallom, nincs túl fejlett sportkultúrám, gyerekkoromban vagy foci, vagy semmi más, a focit meg nagyjából mindig utáltam, nem is ment, hasba is rúgtak, futni se szerettem meg az Andris is mindig fellökött. És múltak az évek a gyarmaton, felcserepedtem’, és megismertem a teniszt, ami már jó, mert nem csapatjáték, majd a kosárlabdát, és azt a sportot, amiről most szeretnék beszélni. Az amerikai focit.

Elolvasom »

Elkövetem az újságírás legnagyobb hibáját, ugyanis egy - sajnos - semmilyen szinten nem aktuális dologról ejtek pár betűt a monitorra. Ezt szándékosan teszem, amolyan „ne felejtsük már el hogy mi történt” címen emlegetnék fel pár dolgot, megbolygatva az állóvizet, felborzolva a kedélyeket. Mellesleg szeretem is csinálni.

Elolvasom »

Igyekszem megint hülyét csinálni magamból. Mellesleg könnyű úgy jártatni a lepénylesőt, hogy az ember a fűtött szobában, kávét iszogatva néz ki az ablakon és mondja, hogy hát nincs is olyan hideg. Persze de, hideg van. De én jobban meglepődnék, hogyha februárban rövidnadrágban kellene mászkálni.

Elolvasom »

Bevallom őszintén, kerülök minden televíziós adást, a híradókat meg mint  tüzet, hisz annyira tartom objektívnek őket, mint a görbe tükröt. De feladatot kaptunk, végig kellett nézni eme műsorokat, így hát tegnap előtt a konyhai munkák után leültünk, és kisebb késéssel csatlakoztunk a hírfolyamhoz.

Elolvasom »

Tegnap délután olvastam a szokásos sávokat, ment az elemzés, és azon gondolkodtam, hogy milyen témát kellene feldolgoznom. Olvastam, és szép lassan épült le az agyam, nem akartam elhinni, hogy ez van, szomorúan konstatáltam, hogy már nincs kedvem és türelmem nekiállni egy mélyebb hangvételű cikknek, mert felmegy az agyvizem, és tíz perc után a saját nyálamban fetrengek. Egész délután ezen gondolkodtam, és nem jutottam semmire, majd késő este a sötétben, laptoppal a kézben elindultam a szobámba, és majdnem pofára estem a kutyánk egyik játékában.

Elolvasom »

Tudom, hogy unalmasak az összeesküvés elméletek, ezért nem is erre akarok kitérni, nemes egyszerűséggel felvázolnám, hogy mit látok. Van egy bolygó, rajta egy civilizáció, ami fejlődött egy darabig, majd nemrég az összeomlás szélére került. És most görnyedten áll, több ország gazdaságilag romokban, vagy legalábbis dőlnek a falak. Erre a nagyfejűek mivel foglalkoznak - világszerte. Hogy cenzúrázni kellene az internetet. TÉNYLEG! Ez mekkora ötlet!

Elolvasom »

Nem mintha én nem ezt csinálnám, de hát akkor is, ennyire tudatosan a vásárlásra kihegyezni ezt a valaha, nagyon régen talán még tiszta ünnepet, na az már durva. Nem, nem azt mondom hogy karácsony alkalmából ne ajándékozzunk, mert ugye az egészet a három király indította, de amit az üzletek csinálnak, az nekem már egy kicsit sok.

Elolvasom »

Rohadjon meg én tényleg megpróbáltam nem belemenni. Nem akartam, próbáltam elengedni a fülem mellett az a sok mocskot ami itt folyik. Sajnos azt nem tehetem meg, hogy nem figyeltem rájuk, viszont próbáltam nem alkotni véleményt, csak szárazon, tisztán, de sajnos – lehet mert még fiatal vagyok- egyszerűen nem tudom objektíven látni ezt az egészet. A legrosszabb – vagyis majdnem a legrosszabb -, hogy igen, fiatal vagyok, és lassan bele kell lépnem az életbe, a „rabszolgakereskedelembe”, és a jelen állapotok szerint megint mehetek vissza gyárba dolgozni.

Elolvasom »

Kérem. Viselkedjünk úgy, mintha minden rendben lenne. Elnézést. Viselkedjünk, hisz minden rendben. Hisz pont ez az ország ne engedhetné meg, hogy több mint húsz millió forintért festményeket készítessen. Hát dehogynem. Meg amúgy is, kell a kultúra, meg hát az Alkotmányba is kellenek a képek.

Elolvasom »

Két nap senki földje után újra itthon, és még csak szavam sincs. Háború lesz, holnap támadás, már látom a felhőket, a mikro-rezdülések jót nem sejtetnek. Anyu, ugye nem lesz baj!, De fiam, hatalmas baj lesz. Félve kattintok a Levélírás gombra, félve, mert meglátják és támadnak. Nem szabad esélyt adni nekik, de én vagyok fehérrel, nekem kell nyitni, de ők meg rögtön támadnak, anyu, ugye nem lesz baj!, de baj lesz, mert elbasztad.

Elolvasom »

Nagy esemény van készülőben – már egy ideje -, a plakátok mellett már annyiszor elmentem, de még fel se fogtam a jelentőségét. Kedves Hölgyeim és Uraim, nem más van a horizont peremén, mint az egyszeri és megismételhetetlen Quimby zenekar, annak is a második x-ét ünneplő koncertje, a helyszín a Papp László Sportaréna.

Borzasztó belegondolni hogy repül az idő, hisz tegnap jelent meg a tizenöt éves válogatásos album, most meg már itt van a huszadik jubileumi koncert. Egy kis személyeskedés, emlékszem, mikor már a zenekar felkapott volt, de inkább csak a maga köreiben, és mentük a Veszprémi koncertekre, mindegyikre, inni, hallgatni a számokat, és megfogadni Líviusz tanácsát, miszerint, egy érzelmes szám következik, szóval mindenki fogja meg a mellette álló seggét. Ifjú héroszként tomboltam végig ezeket a koncerteket, aztán a zenekar szünetet tartott, majd kisebb várakozás után újra felbukkant, úgy, ahogy.

Most múlik pontosan, de ne engedjük hogy nélkülünk menjen a Sportarénai koncert, hisz nem egy átlagos koncert lesz, az már biztos, bár nem tudom, miben tud a zenekar túltenni bármelyik koncertjén, de ez meg egy kicsit elfogultság.

Pár nappal ezelőtt – október 24 – közölte a zenekar a honlapon, hogy a produkcióra 3530 db jegyet lehetett kiadni, ami gyakorlatilag el is fogyott. Ment a zsörtölődés, hogy nem hisszük hogy nem lehet ezt megoldani, hát meg amúgy is, meg hujj, de ennek oka van, ezt el kell fogadni. Maga a koncert november 12.-én lesz, szóval aki nagyon akar menni, az tényleg nagyon akarja, mert az máshogy nem fog sikerülni.

Itt meg egy sokat mondó videó, ami már lement a dobozban, na abból egy kis morzsa – akarom mondani Szilánk.

A reggeli szemdörzsölés után irány a házipatika, taposni kell az ösvényt az egészséges élet felé, mert különben jön a lakáskommandó, és ha rosszak vagyunk, agyonvernek egy köteg vénnyel. Így hát, már nem csak magamért is halolaj, magnebéhat, meg a zaktiválabérestől.

Elolvasom »

Állok a Kende utcában mint kegyvesztett kisiparos, küzdök a talaj és ujj menti faggyal, miközben kézben a Metropol, amiben a sokadjára hallott hajléktalanhelyzetről van egy szösz. És persze nem csak ott, hanem hogy mindenhol ezt hallani, a nyolcadik kerület durván odateszi magát, hogy akkor most „megválcsuk” a világot, mert.

Elolvasom »

Már harmadik napja kapom az ívet, hogy hangosan szuszogsz, de hát mit lehet csinálni,a reggelek olyanok hogy hangosan szuszogok, főleg így, az őszbe belekanyarodott országgal, reggel, majd folytatva egész nap. Küszöbön a fagy, milyen szép, a pulóver már nem is annyira, mint még valami rá, főleg én, mert bevallottan fagyos vagyok, anyai ági örökség.

Elolvasom »

Fél év telt el az utolsó fekvőtámaszom óta, ma meg másnaposan arra kelek, hogy betonozni kell. Mese nincs, követel a haza meg a jó hírnév, hát belehányom magam a feladat csészéjébe. A betonozás egy többlépcsős procedúra, indításnak az alap megásása sok salakkal és rengeteg verejtékkel, majd maga az anyag, az isteni kötelék, a szétverhetetlen tíz centiben, ezek azok a pillanatok, amikor az ember rájön, hogy megéri tanulni. Váltás.

Elolvasom »

Az időjárás kérdezés nélkül jött, be sem mutatkozott, csak kért egy kört, azt is csak magának, majd leült és teleszarta felhőkkel az eget. A csillaghullásból annyit láttam hogy semennyit, és még a kábelek is szarok. Ha hozzáérek az asztalomhoz elhallgat mögöttem a zene, plusz ha ehhez hozzávesszük hogy esélyem sincs eljutni a Dreadzone koncertre az már okot ad egy cserbenhagyásos gyomortükrözésre.

Elolvasom »

Nem vonzódok jobban a lovakhoz, mint bármelyik másik állathoz. Mielőtt valakinek ez jutna eszébe. A nap az mondjuk jó, az égitestek gyöngye, bár a quasar-ok jobban tetszenek, de ez mellékes. Ami itt lesz, annak nem sok köze van sem a lovakhoz, sem a naphoz. A naphoz mondjuk annyi, hogy kb naponta lesz publikálás, de itt a nap inkább időmérő, mint maga az égitest.

Elolvasom »