Kiknek az érdeke az, hogy az alacsony munkabérü országokban kiképzett emberek magasabb munkébérü országok jólétét biztosítsák?
Ezt hívják agyelszívásnak.
Tehát éljen az agyelszívás szabadsága! Ha belerokkanunk is.

A probléma nem a nagyon gúzsba kötött oktatási rendszabályokkal, kötelezettségekkel van, az eléggé antidemokratikus !

A nagy baj az oktatás színvonalával, vagyis gyengeségével van ! A világhíres egyetemeink - több IS volt - az első 500 színvonalas közt nem találhatóak ! Ez a szégyen, nem a tanulók kötelezettségének rendszabályozása a hiányosság, hanem a tanított anyag silánysága !!!

Különben IS egyoldalú a szabályozás, mert csak a tanulókat érintik a kötelezet6tségek, de a mindenkori vezetés az előfeltételek biztosításának már nem szentel ennyi kötelezettséget !

Egyébként az oktatást úgy verik szét - akármilyen a jelenlegi helyzet -, hogy a helyette szabályozott köszönő viszonyban sincs a jelenlegivel. Így az 'átmenet' a levegőben lóg !

Sajnos, u.ezen kérdéseket tettem fel, mint alapvető anti-tézisek a profán kijelentéssel szemben! Azért én még hozzátettem valamit, amit a szerzőnek is érdemes lenne utána-gondolni:
Mi van, ha az ifjú delikvens diplomás itthon nem kap munkát, ezért elmegyen külföldre és nem átall ott tovább tanulni, hiszen a tudás ....!
Ergo: Ha visszajön, majd az állam fizet neki, mert többet tud és képes, mintha "csak" itthon szerzett volna tudást?
Vagy: Akit az állam küld ki továbbtanulni (pontosabban az állami kutatóintézete/egyeteme), annak mit kék fizetnie???? (Pláne, ha kint marad????)

Bal-jobb? Valódi alternatíva, vagy csak az örök lázítók

Az ember természetesnek tartja, például testének két oldalra való osztását, balkéz- jobb kéz, bal láb- jobb láb. Kisebb kivételtől – jobbkezesség, az oldalak ügyességének létezésétől - eltekintve, azt is megszoktuk, hogy ezek valódi alternatívák egyenrangú választások.

Így vagyunk ezzel a politikai választásaink során használatos oldalmegjelölésekkel.
A mai Magyarországon viszont vigyázni kell, mert az oldalmegnevezéseket álcának, félrevezető jelzőnek használják, többnyire nem jóindulatú személyek, érdekcsoportok.
A legelterjedtebb fölfogás szerint a jobboldal-baloldal fogalmi ellentétpár a 18. századi francia parlamenti ülésrendből ered: a jobb oldalon foglaltak helyet a hagyományos rend, a királyság képviselői, vagyis az első és a második rend, a baloldalon pedig a forradalom hívei, a polgárság, azaz a harmadik rend.
A jobboldal meghatározása történelmileg és országonként is változó.
Tágabb értelemben a jobboldaliság a világot abszolútumnak, az embert pedig ehhez képest relatívumnak tekintő világszemlélet politikai vetülete, míg a baloldaliság az embert abszolútumnak, a világegyetem többi elemét pedig relatívumnak tekintő világnézet politikai vetülete.
A jobboldali ember történelemszemlélete ciklikus, a történelmet fölívelő és leágazó szakaszok váltakozásának fogja föl, a baloldali történelemszemlélete lineáris, azt folytonos haladásnak, egy történelmi időszakot az előzőhöz és az előzőekhez képest jobb és jobb társadalmi berendezkedés kifejlődésének tartja.
A 20. század során a jobboldal leginkább a gazdaságpolitika terén állt szemben a baloldallal (a kapitalizmus és a kommunizmus szembenállása). Napjainkban a jobboldalt a tradíciók megőrzésével, a hasznosnak vélt újítások beengedésével asszociálhatjuk. Fontos a szerepe a nemzeti politika (de nem feltétlenül a nacionalista politika) terén.
A baloldal a politikai eszmék azon csoportja, melyeknek jellemzője, hogy nagy súlyt fektetnek a társadalmi egyenlőség érvényre juttatására és az általános (szociális) jogokra, a személyes (magán-) érdekek ellenében. A baloldali irányzatok általában támogatják a nagyobb állami szerepvállalást, az egyenlőségre törekvést és a bevándorlást, kulturális sokszínűséget.
A politikában a baloldal általában a társadalmi változások szorgalmazója a társadalomkritikai szemlélet alapján. A mérsékelt baloldal uralkodó irányzata Nyugat-Európában a szociáldemokrácia, amely a parlamentáris demokrácia alkotmányos keretei között működik.
A baloldalnak több szélsőséges formája közül megemlíthető, például a kommunizmus és az anarchizmus. A hatalomra jutott forradalmárok eszmei háttere általában zavarossá, ellentmondásossá vált, hiszen a radikális baloldali szemlélet egyik alapvető gondolata a mindenkori társadalmi renddel szembeni kritikai szemlélet.
Szocialista diktatúrát meg nem élt, - jellemzően nyugat európai - társadalmakban és országokban a baloldalinak, ill. a jobboldalinak nevezett, - általában a politikai váltógazdaságban szemben álló egymást váltogató - politikai csoportosulások protagoniostáinak elegendő i idejük maradt a kiválasztódásra.
Magyarul, a hitvány emberek kiestek és a rendszer jellemzőjeként azonnal esnek ki ma is.
A mai világban a politikai irányzatok jobboldalra, ill. baloldalra osztása meglehetősen felületes, vagy tudatosan ferdíteni akaró gondolatmenet. Az élet sokkal bonyolultabbá vált, bölcsen tesszük, ha itt is az örök és igaz értékek mentén vizsgáljuk a politikai élet szereplőit elsősorban a tisztesség és közjó mérőegysége mentén. Jelentős, magukra valamit adó politikai elemzők nem is használják ezt a goromba felosztást.
A kommunizmus vezető és sokáig legsikeresebb irányzata sokáig a szovjet típusú, Vlagyimir Iljics Lenin és Joszif Visszarionovics Sztálin nevéhez köthető, marxizmus-leninizmusnak nevezett nézetrendszer és gyakorlat volt, amelynek tézisei szerint az osztályharc során a dolgozó osztályok, a munkások és parasztok osztálya szükségszerű győzedelmet arat a tőkés polgári, illetve a feudális arisztokrata osztályok felett. A nemzet csupán egy „vadhajtása” a történelemnek, jelentősége a szabadságjogokkal megszűnik, és az emberek végül mind egyenlők lesznek.
Ennek az ostoba, fenntarthatatlan, és természetellenes eszmének a kivitelezéséhez a szabad társadalom alkalmatlan volt, ezért csak diktatúrával és az azt kiszolgáló emberekre a diktatúrakollaboránsokra volt szükség.
Ezt éltük meg mi is itt Magyarországon. Szemünk láttára alakult ki és még köztük élnek, a diktatúrakollaboránsok, a kommunista párt beiratkozott tagjai, a versenyképtelen társadalmi protagonisták, akik a diktatúra támogatóiként állásokat kaptak pusztán a párttagságuk, besúgóként, ügynökként, pufajkás munkásőrként szerezve, meg amiből a Jóistentől tehetségként kevesebb jutott nekik.
A diktatúra természetéből adódik, hogy a jelentős társadalmi többség ( a diktatura elszenvedői) viseli el a diktatúrakollaboránsok ostoba , kisstílű regnálását.

Vélhetően a többség keretén belül maradtak a tisztességes, tehetséges, embertelen diktatúrát nem támogató, jóindulatú emberek, míg ezek ellentéte a diktatúrakollaboránsok azok simulékony, feltétlen karrierista irigy, többnyire vallástalan alapvető értékeket nem tisztelő gyenge emberek gyülevész bandája volt
És miután ezt a diktatúrát a proletárokra hivatkozva tartották fenn véres eszközökkel bünös körülmények között, tehát a diktatúrakollaboránsok is "von Haus aus" baloldaliaknak tekintik magukat.
Viszont eleve a társadalom megvetését kiváltó, aljának számító kisebbséget képviselik, mint ahogy mi is tapasztalhattuk napjainkban.
Megmaradtak lázítóknak és kútmérgezőknek.
Mérgezik a társadalmi békés alkotó közhangulatot, a demokratikus berendezkedésnek fittyet hányva, elveszett egzisztenciális pozícióikat siratva párologtatják ki depressziós hangulataikat.
Aljas szándékaikat a baloldal és ezzel az egyenrangú politikai választhatóság jótékony álcája mögé rejtve.
Tehát a diktatúrakollaboránsok a kisebbséget és gátlástalan karrieristákat és semmi esetre sem a baloldalt képviselik
Holott az igazi baloldali gondolkodású baloldal másképp gondolkodik.
A Demokratikus Koalíció vezetői, tagjai szerint:
„De hallgatva ezeket a kijelentéseket, az az érzésünk, hogy ezek a szavak sokszor csak arra jók, hogy elfedjék a valóságot. Azt, hogy melyek is a tényleges politikai, személyi, szervezeti, hatalmi szándékok.”
„a baloldal olyan olyan szabadságpárti politikai, kulturális és erkölcsi mozgalom, amelynek célja, hogy ha kell, akkor az erősek, a hatalmasok, a befolyásosok méltányos korlátozásával is biztosítsa a gyengék, az alávetettek a kiszolgáltatottak politikai, kulturális, gazdasági és szociális szabadságának minél szélesebb körű és minél teljesebb érvényesülését.”
„Mint korábban írtuk, a huszadik század második felében előbb a nyugati, majd később a keleti baloldal is arra a következtetésre jutott, hogy az emberek tömegeinek kiszolgáltatottsága ellen nem a tulajdonviszonyok radikális átalakításával, nem a magántulajdon felszámolásával kell fellépni. Minthogy a tervgazdaság kevéssé hatékony működést, széles körű pazarlást eredményezett, és a kiszolgáltatottság korábbi formáihoz még a hiánygazdaságban tapasztalt fogyasztói kiszolgáltatottság is hozzáadódott, nem maradt más következtetés, minthogy nemcsak megengedhető, de kívánatos is megmaradni a piacgazdaság keretei között. Olyan baloldali politikát érdemes tehát keresni, amely a magántulajdon elfogadását, a piaci együttműködés és verseny kereteit alapul véve mérsékli az emberek többségének kiszolgáltatottságát, és csökkenti az esélykülönbségeket.”
Az igazi baloldalt itt kell keresni.
Nekik van esélyük a politikai porondon váltóerőként fellépni.

Gyurcsány lenne az igazi baloldal? Kedves rodostó, nem mondom, hogy felejtsük el őt és a DK-val ne számoljunk, de én bizom benne, hogy nem ebből az egyből kell választnunk.Igazad is van sok mindenben, csak az a baj a cikkel, hogy te már elkötelezted magad, ezért nem biztos, hogy tisztán látsz. Jók a "szavak" az idézeteben, de ezek is csak szavak.
És bizonyítani a hitelességüket nem tudom, hogy lesz-e esélyetek. De legyen, én azt kívánom.

Ja, és az "oktatási balhé", hogy seggreült a tiltakozás? Tegyél róla, tegyetek róla. Ha pedig valaki elindul vagy elindult ezen az úton, ne tegye ki egy diák se a lábát elé, mert vannak, akik ezt megteszik. Tessék összefogni . Az is valami, hogy megszülted ezt a cikket.