"utánlövet": Oktatási balhé
Szili Sz.|2012. febr. 4. 15:31|6 komment, szólj hozzá te is!
társadalmi, belföld, helyzet, diploma, oktatás, Orbán, reform, utanlovet
Elkövetem az újságírás legnagyobb hibáját, ugyanis egy - sajnos - semmilyen szinten nem aktuális dologról ejtek pár betűt a monitorra. Ezt szándékosan teszem, amolyan „ne felejtsük már el hogy mi történt” címen emlegetnék fel pár dolgot, megbolygatva az állóvizet, felborzolva a kedélyeket. Mellesleg szeretem is csinálni.
Bevallom őszintén nem is tartottam nyomon az eseményeket, nem mentem transzparenssel, ugyanis nem voltam érintett az eseményben. De összegyűjthetek pár dolgot, néztem is, hogy akkor most mi van, és hogy van e még a témában lázadozás, vagy mindenki elfogadta.
Az első „fontos” kitétel amit találtam, - mert, lehet hogy én vagyok a béna, de nem sok információt sikerült találnom -, hogy a képzési idő másfélszerese alatt meg kell szerezni a diplomát. Hát én őszintén bevallom, ebbe nem tudok belekötni, oké. Biztos van akiknek ez sem tetszik, bár tény, hogy nem ez kavarta fel a port. Hanem.
Ugye drága Hoffmannék Rózsája megmondta, hogy „Szerződést köt az állam a felsőoktatásban állami támogatással tanuló diákokkal, nekik a képzési idő kétszeresét kell Magyarországon dolgozniuk”. Ez nagyjából érthető is. Az hogy mennyire jogtalan… nem tudom, olvastam véleményt mellette – sokan jogosnak tartják, hogy a állam pénzén, amit ugye a polgároktól szerzi, tehát a „mi” pénzünkből kiképzett értelmiséget a határon belül akarják tartani -, és ellene - mások a szabad munkaerő-áramlás korlátozásának tartják.
Amit én nem értek, és nem találok sehol, - mert a diákok kötelezettségeit sikerült ügyesen megfogalmazni -, hogy mekkora az állam szerepvállalása. Tehát. A képzési idő kétszeresét kell letölteni, de köteles e szakmájában elhelyezkedni, és az állam biztosít é’ számukra munkahelyet, vagy azt a diplomásnak magának kell megoldania?
Megvan még fogalmazva, hogy „eleget tesz kötelezettségeinek az is, aki magyar joghatóság alatt vállalkozási tevékenységet folytat”. Ha én, mint diplomás alapítok egy vállalatot –őszintén, nem tudom, hogy a nonprofit cégek is beletartoznak é’ -, és közben külföldön dolgozom, akkor az eleget tesz-e a kitételnek?
A szerződés harmadik kitétele, hogy az a hallgató, aki nem szerezte meg az oklevelet a megadott időn belül, vagy a végzést követően nem volt a szerződésben meghatározott időn beül – ami nem mellesleg húsz év – meghatározott idejű hazai munkaviszonya, annak az ösztöndíjat vissza kell fizetnie.
Az olvasótábor ezen a ponton is megoszlott, bár ebben a témában nem volt annyi hozzászólás, valahogy a fentebb leírt pont nagyobb zavart keltett a lelkekben.
A kutatómunka végzése alatt azért találtam a fentiekhez hasonló kérdéseket, válaszokat viszont sehol. Sokak szerint a "terv" még ki sincs dolgozva – ezek a hozzászólások nagyjából fél hónaposak -, és nem is nagyon hallani róluk azóta sem. Haladtak e velük, ki lettek e dolgozva, vagy csak megint egy követ dobtak az állóvízbe, nem lehet tudni.
Ahogy látom, mint minden hasonló témánál, itt is leállt a "lázadozás", eltűnt a téma a köztudatból. Most mindenki fázik.
Ám megint sokak szerint felesleges aggódni, mert az Orbán-kormány meg lesz döntve – csúnya hasonlattal tudnék élni, de türtőztetem magam – és akkor ez a „terv” is megy a darálóba.
(zárójelbe jegyzem meg, hogy egy, az intézményeket érintő megvonásokról szóló riportban Bódis József, a Magyar Rektori Konferencia elnöke azt nyilatkozta, hogy a megvonás az oktatói mennyiségben, és minőségben jelentkezni fog. Vagyis az erős marad életben elv lép életbe. Na. Ebbe nem vagyok annyira biztos…)
Hozzászólások
Eddig 6 komment érkezett (
)
1.
ejmiakő (látogató)
2012. 02. 04. 17:22
Kiknek az érdeke az, hogy az alacsony munkabérü országokban kiképzett emberek magasabb munkébérü országok jólétét biztosítsák?
Ezt hívják agyelszívásnak.
Tehát éljen az agyelszívás szabadsága! Ha belerokkanunk is.
2.
relatív (látogató)
2012. 02. 04. 18:06
A probléma nem a nagyon gúzsba kötött oktatási rendszabályokkal, kötelezettségekkel van, az eléggé antidemokratikus !
A nagy baj az oktatás színvonalával, vagyis gyengeségével van ! A világhíres egyetemeink - több IS volt - az első 500 színvonalas közt nem találhatóak ! Ez a szégyen, nem a tanulók kötelezettségének rendszabályozása a hiányosság, hanem a tanított anyag silánysága !!!
Különben IS egyoldalú a szabályozás, mert csak a tanulókat érintik a kötelezet6tségek, de a mindenkori vezetés az előfeltételek biztosításának már nem szentel ennyi kötelezettséget !
Egyébként az oktatást úgy verik szét - akármilyen a jelenlegi helyzet -, hogy a helyette szabályozott köszönő viszonyban sincs a jelenlegivel. Így az 'átmenet' a levegőben lóg !
3.
kelemenjanos
2012. 02. 05. 16:50
Sajnos, u.ezen kérdéseket tettem fel, mint alapvető anti-tézisek a profán kijelentéssel szemben! Azért én még hozzátettem valamit, amit a szerzőnek is érdemes lenne utána-gondolni:
Mi van, ha az ifjú delikvens diplomás itthon nem kap munkát, ezért elmegyen külföldre és nem átall ott tovább tanulni, hiszen a tudás ....!
Ergo: Ha visszajön, majd az állam fizet neki, mert többet tud és képes, mintha "csak" itthon szerzett volna tudást?
Vagy: Akit az állam küld ki továbbtanulni (pontosabban az állami kutatóintézete/egyeteme), annak mit kék fizetnie???? (Pláne, ha kint marad????)
4.
rodosto (látogató)
2012. 02. 05. 17:25
Bal-jobb? Valódi alternatíva, vagy csak az örök lázítók
Az ember természetesnek tartja, például testének két oldalra való osztását, balkéz- jobb kéz, bal láb- jobb láb. Kisebb kivételtől – jobbkezesség, az oldalak ügyességének létezésétől - eltekintve, azt is megszoktuk, hogy ezek valódi alternatívák egyenrangú választások.
Így vagyunk ezzel a politikai választásaink során használatos oldalmegjelölésekkel.
A mai Magyarországon viszont vigyázni kell, mert az oldalmegnevezéseket álcának, félrevezető jelzőnek használják, többnyire nem jóindulatú személyek, érdekcsoportok.
A legelterjedtebb fölfogás szerint a jobboldal-baloldal fogalmi ellentétpár a 18. századi francia parlamenti ülésrendből ered: a jobb oldalon foglaltak helyet a hagyományos rend, a királyság képviselői, vagyis az első és a második rend, a baloldalon pedig a forradalom hívei, a polgárság, azaz a harmadik rend.
A jobboldal meghatározása történelmileg és országonként is változó.
Tágabb értelemben a jobboldaliság a világot abszolútumnak, az embert pedig ehhez képest relatívumnak tekintő világszemlélet politikai vetülete, míg a baloldaliság az embert abszolútumnak, a világegyetem többi elemét pedig relatívumnak tekintő világnézet politikai vetülete.
A jobboldali ember történelemszemlélete ciklikus, a történelmet fölívelő és leágazó szakaszok váltakozásának fogja föl, a baloldali történelemszemlélete lineáris, azt folytonos haladásnak, egy történelmi időszakot az előzőhöz és az előzőekhez képest jobb és jobb társadalmi berendezkedés kifejlődésének tartja.
A 20. század során a jobboldal leginkább a gazdaságpolitika terén állt szemben a baloldallal (a kapitalizmus és a kommunizmus szembenállása). Napjainkban a jobboldalt a tradíciók megőrzésével, a hasznosnak vélt újítások beengedésével asszociálhatjuk. Fontos a szerepe a nemzeti politika (de nem feltétlenül a nacionalista politika) terén.
A baloldal a politikai eszmék azon csoportja, melyeknek jellemzője, hogy nagy súlyt fektetnek a társadalmi egyenlőség érvényre juttatására és az általános (szociális) jogokra, a személyes (magán-) érdekek ellenében. A baloldali irányzatok általában támogatják a nagyobb állami szerepvállalást, az egyenlőségre törekvést és a bevándorlást, kulturális sokszínűséget.
A politikában a baloldal általában a társadalmi változások szorgalmazója a társadalomkritikai szemlélet alapján. A mérsékelt baloldal uralkodó irányzata Nyugat-Európában a szociáldemokrácia, amely a parlamentáris demokrácia alkotmányos keretei között működik.
A baloldalnak több szélsőséges formája közül megemlíthető, például a kommunizmus és az anarchizmus. A hatalomra jutott forradalmárok eszmei háttere általában zavarossá, ellentmondásossá vált, hiszen a radikális baloldali szemlélet egyik alapvető gondolata a mindenkori társadalmi renddel szembeni kritikai szemlélet.
Szocialista diktatúrát meg nem élt, - jellemzően nyugat európai - társadalmakban és országokban a baloldalinak, ill. a jobboldalinak nevezett, - általában a politikai váltógazdaságban szemben álló egymást váltogató - politikai csoportosulások protagoniostáinak elegendő i idejük maradt a kiválasztódásra.
Magyarul, a hitvány emberek kiestek és a rendszer jellemzőjeként azonnal esnek ki ma is.
A mai világban a politikai irányzatok jobboldalra, ill. baloldalra osztása meglehetősen felületes, vagy tudatosan ferdíteni akaró gondolatmenet. Az élet sokkal bonyolultabbá vált, bölcsen tesszük, ha itt is az örök és igaz értékek mentén vizsgáljuk a politikai élet szereplőit elsősorban a tisztesség és közjó mérőegysége mentén. Jelentős, magukra valamit adó politikai elemzők nem is használják ezt a goromba felosztást.
A kommunizmus vezető és sokáig legsikeresebb irányzata sokáig a szovjet típusú, Vlagyimir Iljics Lenin és Joszif Visszarionovics Sztálin nevéhez köthető, marxizmus-leninizmusnak nevezett nézetrendszer és gyakorlat volt, amelynek tézisei szerint az osztályharc során a dolgozó osztályok, a munkások és parasztok osztálya szükségszerű győzedelmet arat a tőkés polgári, illetve a feudális arisztokrata osztályok felett. A nemzet csupán egy „vadhajtása” a történelemnek, jelentősége a szabadságjogokkal megszűnik, és az emberek végül mind egyenlők lesznek.
Ennek az ostoba, fenntarthatatlan, és természetellenes eszmének a kivitelezéséhez a szabad társadalom alkalmatlan volt, ezért csak diktatúrával és az azt kiszolgáló emberekre a diktatúrakollaboránsokra volt szükség.
Ezt éltük meg mi is itt Magyarországon. Szemünk láttára alakult ki és még köztük élnek, a diktatúrakollaboránsok, a kommunista párt beiratkozott tagjai, a versenyképtelen társadalmi protagonisták, akik a diktatúra támogatóiként állásokat kaptak pusztán a párttagságuk, besúgóként, ügynökként, pufajkás munkásőrként szerezve, meg amiből a Jóistentől tehetségként kevesebb jutott nekik.
A diktatúra természetéből adódik, hogy a jelentős társadalmi többség ( a diktatura elszenvedői) viseli el a diktatúrakollaboránsok ostoba , kisstílű regnálását.
Vélhetően a többség keretén belül maradtak a tisztességes, tehetséges, embertelen diktatúrát nem támogató, jóindulatú emberek, míg ezek ellentéte a diktatúrakollaboránsok azok simulékony, feltétlen karrierista irigy, többnyire vallástalan alapvető értékeket nem tisztelő gyenge emberek gyülevész bandája volt
És miután ezt a diktatúrát a proletárokra hivatkozva tartották fenn véres eszközökkel bünös körülmények között, tehát a diktatúrakollaboránsok is "von Haus aus" baloldaliaknak tekintik magukat.
Viszont eleve a társadalom megvetését kiváltó, aljának számító kisebbséget képviselik, mint ahogy mi is tapasztalhattuk napjainkban.
Megmaradtak lázítóknak és kútmérgezőknek.
Mérgezik a társadalmi békés alkotó közhangulatot, a demokratikus berendezkedésnek fittyet hányva, elveszett egzisztenciális pozícióikat siratva párologtatják ki depressziós hangulataikat.
Aljas szándékaikat a baloldal és ezzel az egyenrangú politikai választhatóság jótékony álcája mögé rejtve.
Tehát a diktatúrakollaboránsok a kisebbséget és gátlástalan karrieristákat és semmi esetre sem a baloldalt képviselik
Holott az igazi baloldali gondolkodású baloldal másképp gondolkodik.
A Demokratikus Koalíció vezetői, tagjai szerint:
„De hallgatva ezeket a kijelentéseket, az az érzésünk, hogy ezek a szavak sokszor csak arra jók, hogy elfedjék a valóságot. Azt, hogy melyek is a tényleges politikai, személyi, szervezeti, hatalmi szándékok.”
„a baloldal olyan olyan szabadságpárti politikai, kulturális és erkölcsi mozgalom, amelynek célja, hogy ha kell, akkor az erősek, a hatalmasok, a befolyásosok méltányos korlátozásával is biztosítsa a gyengék, az alávetettek a kiszolgáltatottak politikai, kulturális, gazdasági és szociális szabadságának minél szélesebb körű és minél teljesebb érvényesülését.”
„Mint korábban írtuk, a huszadik század második felében előbb a nyugati, majd később a keleti baloldal is arra a következtetésre jutott, hogy az emberek tömegeinek kiszolgáltatottsága ellen nem a tulajdonviszonyok radikális átalakításával, nem a magántulajdon felszámolásával kell fellépni. Minthogy a tervgazdaság kevéssé hatékony működést, széles körű pazarlást eredményezett, és a kiszolgáltatottság korábbi formáihoz még a hiánygazdaságban tapasztalt fogyasztói kiszolgáltatottság is hozzáadódott, nem maradt más következtetés, minthogy nemcsak megengedhető, de kívánatos is megmaradni a piacgazdaság keretei között. Olyan baloldali politikát érdemes tehát keresni, amely a magántulajdon elfogadását, a piaci együttműködés és verseny kereteit alapul véve mérsékli az emberek többségének kiszolgáltatottságát, és csökkenti az esélykülönbségeket.”
Az igazi baloldalt itt kell keresni.
Nekik van esélyük a politikai porondon váltóerőként fellépni.
5.
7hofeherke (látogató)
2012. 02. 06. 14:52
Gyurcsány lenne az igazi baloldal? Kedves rodostó, nem mondom, hogy felejtsük el őt és a DK-val ne számoljunk, de én bizom benne, hogy nem ebből az egyből kell választnunk.Igazad is van sok mindenben, csak az a baj a cikkel, hogy te már elkötelezted magad, ezért nem biztos, hogy tisztán látsz. Jók a "szavak" az idézeteben, de ezek is csak szavak.
És bizonyítani a hitelességüket nem tudom, hogy lesz-e esélyetek. De legyen, én azt kívánom.
6.
7hofeherke (látogató)
2012. 02. 06. 15:01
Ja, és az "oktatási balhé", hogy seggreült a tiltakozás? Tegyél róla, tegyetek róla. Ha pedig valaki elindul vagy elindult ezen az úton, ne tegye ki egy diák se a lábát elé, mert vannak, akik ezt megteszik. Tessék összefogni . Az is valami, hogy megszülted ezt a cikket.
Írja meg véleményét, kérdéseit!
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneve, itt bejelentkezhet.
Az IP-címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.